Egy szakítás mindig nehéz, de az elválást lehet megkönnyíteni és megnehezíteni is a viselkedésünkkel.Zorán nagy igazságot fogalmaz meg dalában, mikor azt énekli, hogy
"De jaj, a szerelemnek múlnia kell, S ha múlik, akkor fájnia kell, hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él. A szerelemnek múlnia kell, akkor is, ha égig emel és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér."
Megesik, hogy a szakítás egy harmadik fél berobbanásával következik be. Mielőtt azonban az új nőben keresnéd a hibát, vagy összehasonlítanád magadat az ex új barátnőjével, gondolj arra, hogy egy jól működő kapcsolatban nem lett volna helye harmadiknak...
Mára a világ felgyorsult. Míg régen azt sem tudtuk, egykori szerelmünk él-e még, iskolás barátaink alapítottak-e már családot, a srác a játszótérről vajon melyik városban lakik, ma a közösségi oldalak terjedésével mindenkiről mindent megtudhatunk pár perc ráfordított energiával és néhány jól irányzott kattintással. Nem igényel különösebb Poirot vénát, hogy rátaláljunk a pasira, aki múlt nyáron a sorban előttünk kérte a lángost, és első kézből értesülhetünk szakításokról, válásokról a családi állapot figyelemmel követésével.
Ezáltal új népbetegség van kialakulóban. A felszarvazott, csalódott exek dühükben lenyomozzák az "új nőt" és a legkülönfélébb módszerekkel próbálnak bosszút állni sértettségükön.
Az oldalakon feltüntetett információk olyannyira árulkodók lehetnek -különösen az üzenőfalon való lelkes "posztolás"- , hogy hamar kideríthető, az "áldozat" hova jár bulizni, mi a hobbija, a kedvenc étele, mikor és melyik tengerpartra megy nyaralni, milyen zenéket hallgat, stb. Nyitott (arc)könyvekké válnak bárki számára! Már csak egy vereséget nehezen viselő, féltékeny ex kell és kész is a képlet.
Egyre több ilyen történetet hallani, olvasni, némelyik súrolja az egészséges határokat. Tapasztalat híjján, ha tanácsot nem is adhatunk, teret engedünk, hogy megosszátok egymással a saját történeteiket, hátha valaki okul belőle. Elvégre más kárán mégis csak jobb tanulni!